Csokibetérő

Nem tudom, ritkán járok ide, vagy mi.... emlékszem, hogy ugyanezen a lépcsőn valami egytálétellel, kolbásszal, tálcával a kezemben cammogok felfelé a galériára, mert ez valami hentes vagy húsbolt... na,. de most meg csupa csoki meg marcipán. És nem kell kényszerenned magad érte, lehet úgy is felmenni a múzeumba, hogy nem eszel lent, csak külön oda lesz a séta. Két szint, aztán egyik felé fizetős múzeum, másik felé meg fizetős klotyó. Hát én a múzeumot választottam, az ittjartam nevű híres weboldal alapján. Elpoénkodtunk bemenetelen a cerberus hölggyel, mondtam, hogy állj, vén vagyok, mint az országút, először kilihegem magam, aztán rámcsapott, mint sas az égből, hogy teljesárú jegyre lefej, én meg szipogva mafláztam, hogy de hát látja,. hogy milyen elhasznált csataló vagyok, csak nem fog itt halálra kizsigerelni egy nagyidőktanúját? Persze aztán tisztáztuk, hogy öregségi nyugger vagyok, tehát olyan jegy is kell, az meg sokkal olcsóbb. Hát így a sír szélén csak legyen már ennyi jó nekünk az életben, panaszmukiztam neki. Szóval, jól elvoltunk. Kaptam kis belépő ajándékocskákat, például egy kis zacsi csokit, marcipánt. De ez a múzeum egész jó, komolyan. Van pár ilyen nyalánkságmúzeum az országban, emlékszünk Szentendre, Eger stb. Hát akkor itt is vannak monumentális alkotások, egész nő marcipánból, parlament, koronaékszerek... de nem csak a szobrott anyagok a látnivalók, hanem a csokoládé története is, származása, hazája, szürete, őrlése, meg a feldolgozásához szükséges szerszámok is. Szóval, érdekes volt, jól éreztem magam, ajánlanám is, ha érdekelne valakit.