Most már mindig a kezében marad

Kis magyarázatra szorulna ez is. Az un. budapesti háziezredet Mária Terézia alapította 1741-ben, Nyilván nem így nézett ki az akkori katona, hiszen ez még jóval a huszárok kora előtt/alatt történt, de a szobor szereplője nem is akkor harcolt, hanem már az első világháborúban. Érdekes szokás volt ez akkoriban, valami uralkodó vagy főúr "alapított" valami katonai egységet, ez azt jelentette, hogy behívtak valahányszáz vagy valahányezer fiatalt szükség esetén meghalni valahová. A koronáért, királyért, királynőért, csak úgy. Néha elküldték őket valahová a világ végére, néha meg bevetették itthon valaki ellen. és akkor más fiatal férfiakat ölhettek meg. Állítólag ez az emberiség történetének mozgató elve. Valamikor én is azt hittem, hogy ez valami nemes, magasztos dolog. Ma már csak elgondolkodom ezeken a szobrokon. Az ezred a második világháborúban újjáalakult és akkor Maléter Pál vezette. A szoborhoz meg... sokáig dolgoztam innen 50 méterre, naponta találkoztunk. A gránáttal integet. De nem dobja el soha.