Ez nem annyira nonfiguratív

Van azért a sok másféle mellett egészen jól értelmezhető 56-os emlékművünk is, például itt, a Mammut árnyékában. Mindenki tudja, hogy a Corvin köziek, körtériek mellett a Széna tériek voltak talán a legismertebb szabadságharcosok a forradalom idején, itt koncentrálódtak a legkeményebb harcok az idegen hatalom ellen. Ez a sarka a bevásárlóközpontnak ennek kívánt emléket állítani. Ha akarjuk, több részből is áll ez az emlékegyüttes, van a nagy zászló, a híres lyukas krómacélból, aztán vannak mellette valami tájidegen kopjafák is, elvileg nem volt ez összekapcsolva eredetileg, de aztán a legtöbben nem tudták, hogy mik is ezek a faragott izék, hát később tettek közéjük nagy követ is, hogy 1956. Én nem választanám szét őket, ez az emléksarok így van jól egyben, és jó helyen, nem csak úgy, valahol a vakvilágban. Itt van oka, célja, értelme. A hatalmas zászlón egy férfialak is lebeg, de nem zavaró, teljesen beleillik a képbe. Jó hely ez emlékezni arra, ami talán az egyik legdicsőségesebb része volt sármaszatolta történelmünknek.