Mindenféle kevert gondolatok

Aviánói Boldog Márk ott áll a nem kevésbé bonyolult nevű Budapesti Kapucinus Templom - Árpád-házi Szent Erzsébet plébánia oldalfala által képzett sarokban. Úgy tudom, sok helyen nincs szobra, hogy itt mégis, az azért van, mert ő volt az, aki a főlelkesítő volt a pápa által a törökökre uszított keresztény csapatok győzelmeiben, mert sokat és buzgón emelgette a keresztet. A törököt ugyan nem a magyarok verték ki innen, hanem végül is az egyesített európai válogatott, de azért ebbe a folyamatba Magyarország Védasszonya is beleimádkozott. Nekem utóbb derült ki, hogy itt áll ő is, ebben a szoboregyüttesben. Azt láttam rögtön elsőre, hogy egy eléggé aránytalanul kicsi szobor is áll a félbevágott Tuck barát mellett, ki csak deréktól nő ki a kőből, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mert szemmel láthatóan statiszta szerepe van. A barát felfelé, az égre fohászkodik, nem hozzá. Ő meg csak ott áll, oldalt, megnéztem közelebbről, mert amúgy egy inkább férfias arcú, fitness-hajpántot viselő jelenség, oda volt írva, hogy Beata, jé, ez egy nő... gondoltam, és már tovább is léptem. Aztán kiderült, hogy mekkora műveletlen vagyok, mert az van odaírva, hogy Beata Virgo Dabit Auxilium (A Boldogságos Szűz ad segítséget!) és ettől már megvilágosodtam, szóval Márk közbenjárt Mária felé, Mária továbbította dolgot arra fel, a lovagok meg csak úgy elvéreztek a csatában, míg itt közben fontos könyörgések voltak elvérzésügyben. 150 évig meg nem könyörgött senki, pedig hát csak ennyi lett volna az egész. A csatatér másik térfelén harcoló egyebek meg nem isten teremtményei, azok csak vérezzenek szakmányban. Na, de hát ilyen a történelem meg a ideológiai támogatás viszonya, itt a tanulság, lehet oszolni, oszt jól van ez így.