Történt, hogy egy emlékbizottság 1937-ben megrendelte egy szobrásztól, aki kifaragta, de a bizottság nem vette át, nem fizette ki, mert nem haraszti kőből volt, hanem piszkeiből (nem vicc! ). Megbíztak egy másik szobrászt, hogy bronzból csináljon egy másik szobrot, a kőből lévőt meg Kassának akarták adományozni. De ebből sem lett semmi, mert jött a csúnya háború, Budapesten maradt, a kőfaragó magánál tartotta a világégés alatt, mert nem kapta meg a díjazást. A Római parton volt egy fabódéban, 15 évig. 1956-ban a Fővárosi Tanács udvarára került, és 1958-ban került ide, ahol most van. A forradalom után feszültség keletkezet a magyar és a lengyel pártvezetés között, Nagy Imrének kegyelmet akartak a lengyelek, a dráma tompításnak céljait szolgálta többek között a Bem szobor, meg a Báthory szobor is. Na, annyit a korábbi múltról, aztán állt, pusztult, porosodott, elnyelte a lomb a szocializmus évei alatt, de a rendszerváltás hajnalán, mi, zuglói ellenzéki szervezetek azt találtuk ki, hogy hangosan lobbizni fogunk a névtelen térért és a szoborért, ezért felkerestük a lengyel követséget, és beadványokkal bombáztuk a hivatalos szerveket, hogy a tér a lengyelekkel karöltve Báthory tér legyen és kapjon fényt és megbecsülést a homály helyett, Amolyan elnökféle voltam akkor, gyújtó beszédeket mondtam Zuglószerte. Ma már Báthory Parknak nevezik ezt a területet és a lengyelek minden év tavaszán eljönnek ide koszorúzni.
A kijelzett darabszámba és átlagba beszámítjuk partneroldalunkon, a Szállásvadász.hu oldalon leadott értékeléseket is. Ott lehetőség van szöveg nélkül is értékelni. Az ilyen (kizárólag pontozásos) értékelések nem kerülnek megjelenítésre. 
