Fidelitate et Fortitudine

Két népszerű weboldalt/blogot követek az új vendéglátóhelyek, ajánlások figyelemmel kísérése céljából már évek óta, ezek egyikén olvastam, hogy a Batthyány utcában nyílt egy újhullámos avagy kézműves cukrászda, ahogy most illik ezt trendy módra emlegetni. A "tesztvásárlást" és kóstolást követően gyalogosan jöttem le a Batthyány tér felé, és gondoltam, iszom még egy kávét vagy valamit az Angelika Presszóban, ahol 1992-ben jártam először. Egy fontos életesemény miatt emlékszem pontosan az évre, de még a hónapra, napra is (dec. 31.)
Az Angelika lépcsős lejárata és a teret uraló Felsővízivárosi Szent Anna plébániatemplom között helyezték el hazánk első miniszterelnökének szobrát 2008-ban, Batthyány születésének 201. évfordulóján (mivel volt 1 év csúszás...). Nekem az tetszik benne különösen, hogy nem a szokványos komoly fejet vágó zsánerszobor, hanem egy izgalmas, egyszerre modern és tradicionális alkotás, ami egy háttértörténetet is elmesél. Közben elgondolkoztam azon, hogy az ő idejében mekkora karakterek, milyen meghatározó államférfiak vezették az országot, s azóta mennyit degradálódott a politika (tisztelet a kivételnek...).
Az alkotás egy hajó orrában ábrázolja Batthyányt, aki Bécsbe érkezett a Dunán, hogy elfogadtassa az osztrák császárral az 1848. áprilisi törvényeket. A bal kezében tartott pergamenen a törvény, igazság és jog szavak töredékei olvashatók, mint fő hitvallása.
A fehér márványból készült hajó ormán (szoborként) és bal oldalán (vésetként) a Batthyány család címerállata, a fiókáit saját vérével tápláló pelikán látható, míg a jobb oldalon az 1848. évi miniszterelnöki pecsét.
A pelikán alatti felirat: Fidelitate et Fortitudine, azaz hűséggel és bátorsággal, ami a család jelmondata volt.