Egyetemi hősi emlék Budapest

Az értelmiség támogatja a hadsereget. Egyetért céljaival. A jó ég tudja, hány évszázada vannak az emberek úgy szocializálva, hogy valami eszme nevében inkább lövessék le magukat, de ne tűrjék a szégyent, a gyalázatot. Kb. az van a "hős" talapzatára írva. Ez az egész szemlélet alapvetően egy ostobaság, de apáról fiúra öröklődik, mint az állatvilág agresszívebb fajaiban. Ráadásul soha nem azok halnak meg, akiknek személyes problémáik lettek volna egymással. De a világháborús szobrok sugallnak is, a lenge leány (esetünkben Genius) babérkoszorút tart az elesett hős feje fölé, dicsőíti, jutalmazza az önfeláldozást, a halált, tulajdonképpen olyan, mint a muszlim vallás, ha sok gaz hitetlent ölsz meg, akkor pompás életed lesz a túlvilágon, számtalan ledér lánykával fogsz hancúrozni, itt meg hát babérkoszorúban leszek bajnok, abban fogsz pompázni. Ez nagyon sokakat motiválhat is. De józanul szólva: kinevelni egy művelt emberfőt, egy tudós egyetemistát, csak azért, hogy egy borostás, tanulatlan muzsik leterítse egy golyóval a sztyeppén, nem túl okos befektetés.