Horn Gyula szobra Budapest

Itt áll egy téren, Angyalföldön Magyarország egyik volt miniszterelnökének szobra. Elég élethű, én rosszul fényképeztem, ha nem látszanak így az arcán a csíkok, meg más szögből jön a fény, egészen másképp néz ki. Jellegzetes figura, még azok közül való. akik valamennyire tudtak öltözködni, nyakkendője leér a nadrágjáig, kezében meg ott van a fehér Kent, amit mindig szívott. De miért szeretjük vagy nem szeretjük? Mert lemészároltatta külföldi segítséggel a saját népét, hogy rájuk kényszerítsen egy idegen vallást? Nem. Elvesztette a muhi vagy a mohácsi csatát? Elvesztette a két nagy világháborút? Százezreket küldött meghalni? Nem. Csupán megnyitotta határt, lehetővé téve Európa két - undorítóan szembenálló - felének egymáshoz való csatlakozását. Százezreknek okozott boldogságot, adott szabadságot, szerzett emlékezetes örömöt. Persze, ez csak az én magánvéleményem, aki amúgy nem kedveltem különösebben Horn Gyulát, csak megpróbálom objektíven értékelni a jelentőségét. Dióhéjban ennyit erről a szoborlátogatásról.