Munkás Budapest

A szilárd tartás valami férfit feltételezett, a hosszú köpeny valami királyt vagy szentet, tudjátok, minden városban, faluban van valami szobor, ami azt ábrázolja, hogy a Vajk nevű ember kapott egy cirádás fejfedőt a mediterrán partokról, aztán nem akarta megtartani, hanem felajánlotta az ország tudta nélkül egy Közel-keleti szegényasszonynak. Ezt szokták így ábrázolni, ahogy emeli az ajándékot az égre. De mivel mindenféle pányvák vagy mik voltak körülötte, hogy el ne dőljön vagy meg ne szökjön a szobor, gondoltam, még az is lehet, hogy most jött le a Sínai-hegyről, és tartja a tízparancsolatot, rögtön odavágja dühében a távollétében elkanászodott banda közé és az így sugárzik. . . másik ötlet, hogy Jedi-lovag és tartja a lézerkardot és az sugárzik. . . na, szóval így találgattam, egészen addig, el nem értem a szobor elé a tópartra, ahol a kacsák vígan lubickoltak a téli vízben, és szemből látom ám, hogy rá van írva a szoborra, hogy "MUNKÁS"! Nahát! Ez azért volt sokkos, mert manapság azért elég ritka az eleven, dolgozó ember ábrázolása. A széltében-hosszában szervilis, alattvalói sorsába beletörődött lakosság inkább királyoknak, szenteknek, pártfőtitkároknak állít szobrokat szívesen, azokat imádja rendre, de a dolgozó embert már nem annyira. Azokat általában kikergették a városból és most a diósdi szoborparkban árválkodnak vagy énekelgetnek. Ezt meg nem vették észre, hogy itt maradt. . . én nem haragszom rá. van benne valami furcsán magasztos, a helyiek mindig vices nevekkel ruházzák fel a szobraikat, ez is megkapta a maga gúnynevét, de ez egy dolgozó ember lenyomata. Egy élő, dolgozó, létező emberé, igaz, nem realista módon ábrázolva, de azért mégis. Varga Imre keze mindenhová elér, ez a szobor is az stílusát tükrözi, becsüljük hát úgy meg.