Az ismeretlen kispesti kubista

A századforduló környékén élt festő, grafikus, aki bevallom, számomra teljesen ismeretlenül hatott.
A művészettörténeti almanach ekképpen emlékszik meg róla: Művészete a nagybányai neósokéval és a Nyolcak művészetével rokon, sajátos kubista stílust alakított ki, s belülről jövő természetességgel ábrázolta saját szűk környezete, édesanyja, maga és a kubikosok mélyszegénységét.
Ülőszobra a XIX. századi Templom téren, a 3 templom árnyékában, a csinos parkban található, mivel ő maga is Kispesten született 1874-ben, majd itt is élt végig nagy szegénységben, amely akkoriban egyébként még Budapest külvárosa volt, csak 1950-ben csatolták a fővároshoz.
Művészetének kiteljesedését az I. világháború akadályozta meg, ahol ő is harcolt, megsebesült, elvesztette egyik karját, majd 1919-ben, mindössze 45 évesen belehalt sérüléseibe.
Életében nem állították ki az alkotásait, a nagyközönség nem ismerte meg/el. Műveit az államra hagyta. Évtizedekkel később, a kommunizmus idején, mint szegény sorsú festőt felkarolta művészetét a kor művészetpolitikája. Halála után a Szépművészeti Múzeumban, majd a Magyar Nemzeti Galériában is volt életmű kiállítása.
Szobrát 1975-ben készítette Martsa István.