A Halászbástya lépcsőjénél

Szülői értekezletre mentem az I. kerületbe, de korábban érkeztem, így tettem egy kisebb sétát a budai vár alatt kanyargó hangulatos utcákon és lépcsőkön. A Halászbástyához felvezető középső főlépcsőtől jobbra látható Sárkányölő Szent György szobra, amely egyébként egy másolati példány. A XIV. században élt Kolozsvári Márton és György szobrász testvérpár eredeti szobra világhírű, a prágai várban, a Hradzsinban található jelenleg (pontosabban már az is egy másolat). Ez az egyetlen fennmaradt alkotásuk, amely 1373-ban készült, méghozzá viaszveszejtéses eljárással, üreges öntéssel. A szoborról később több másolat készült, Kolozsváron, Szegeden, Pesten az Epreskertben, valamint a Nemzeti Múzeumban is van belőle 1-1 példány. A magyar kormány 1896-ban, a Millennium évében készíttetett két gipszmásolatot az eredeti szoborról, majd három bronzmásolatot, és ezek egyike került ide a Halászbástyához. A Szent György kultúra Károly Róbert királyunkhoz, illetve az Anjou-dinasztiához kötődik, ő alapította a Szent György lovagrendet, legendája megtestesítette a középkori lovagi eszményt. A sárkányölő szent első kultuszhelye Veszprémben volt, később számos magyar település nevében is megjelent a neve. A Szent György legenda azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában képes legyőzni. Mindazonáltal kérdéses, hogy valóban létezett-e a III. században a római katona és keresztény vértanú, akit a mai napig világszerte Szent Györgyként tisztelnek. A szobor minden esetre egy remekmű, nekem az egyik kedvencem.