Visszakaptuk

Sokáig érezhettem úgy, hogy nem a miénk, valami nem tudom milyen hatalom elvette tőlünk, elzárták, bekerítették, őrök elkergetnek. És most megint kiszabadult a börtönből, megint Szabadság, megint valaminek a szimbóluma. Hogy a Citadellát átnéztük megmásulva, persze a szobrot is, hogy hogyan, miként illeszkedik a nem tudom mibe. Ugyebár volt szovjet emlékmű, azaz olyan megrendelésre készült, volt itt szovjet katona, aztán le volt takarva, úgy nézett ki, mint egy hülye szellem a város felett, faragott róla a város számtalan viccet, hogy halat tart, meg mi mindent De azért nekünk valahogy ez mindig a Szabadság szobor marad. És milyen relatív szó is a szabadság!! Kinek mi! A szovjetek alatt a szovjet megszállást nevezték felszabadításnak, az ideológiai homogenitást szabadságnak. Azután jöttek ezek meg azok, mindegyik a Szabadságról beszélt, de az egyik szabadság hívei váltották a másik szabadság híveit, aztán mi lett a szobor maradt. A Szabadság ideológiai kényszer nélküli valami. Te szabad vagy, azt gondolsz, énekelsz, táncolsz, amit szeretnél, hiszel, amit akarsz, oda mész, utazol, ahová akarsz, azt eszel, amit szeretnél a szabadság a demokrácia része, eleme lehet. De hol van az? Merre lakik? Jó, kerüljenek le a diktatórikus szimbólumok, menjen a vörös csillag, menjen a szovjet katona, mert nem jelenti a szabadságot. De, hogy sokak heves tiltakozása ellenére rányomtak egy óriási keresztet, azért az csak egy másik ideológiai agresszió! Nálam keresztényebb keresztények is tiltakoztak ellene, de csak megmutatták, hogy lenyomják a nép a torkán, ha a fene fenét eszik is Szóval, most van egy szovjet emlékművünk nagy kereszttel. Hát, erről a szegény szobor nem tehet. A Szabadság az Szabadság, Minden egyéb sallangtól függetlenül.