Mindenek felett

Annyi apró, érdekes, meg nem érdekes, jelentős, meg nem annyira szobrunk, emlékművünk van, méltattunk is már vagy pár tucatot, de hát itt van ez, az égbenyúló, a mindenki által ismert, a szimbolikus, a - mondhatnám - rendszerfüggetlen óriás, aki a főváros felett áll, pont róla feledkeznénk meg? Pénzeken, érméken, kitüntetéseken szerepelt már a szabadság szobra. Amerikában is van egy világhíres, külön szigeten áll New York mellett a franciáktól kapott fáklyás óriáshölgy, imádják is a szimbólumát, a miénk nem tart fáklyát, helyette pálmaágat fog mindkét kezével (a város nyelve szerint az egy nagy hal, és azt mutatja hogy "ezt jól kifogtuk"). Szóval, szép, szép ez a szobor, meg a szabadság is szép, csak hát egy nagy baja van, hogy un. "felszabadulási emlékműként" kezdte pályafutását, szovjet javaslatra. Sokáig állt is előtte egy szovjet katona szobra, a forradalom ledöntötte, a forradalmat ledöntők meg visszaállították. Mert a történelem kereke forgandó. A rendszerváltáskor, mint szocialista bűnöst el akarták távolítani ezt is, sokáig lógott rajta valami idétlen zsák vagy lepel világcsúfjára, ami eltakarta, (mert amit nem látunk, az nincs, mondta a strucc), de aztán kiderült, hogy a szabadság az egy időtálló dolog, a szobor meg annyira a város jelképévé vált, hogy heves tiltakozások megtartották a helyén. Az idegen elnyomó szovjet katonát elpucolták onnan, és maradt csak magyar a szabadság szobra. Jelenleg vadul dúlják munkagépek a környéket, megközelíthetetlen, de reméljük, nemsokára újra a miénk lesz, és onnan fogunk gyönyörködni megint Budapest káprázatos panorámájában.