Szent Gellért a periférián

Van itt egy ilyen viszonylag nagy kültéri szobor, ami azért mégis a Szent Gellért templomhoz támaszkodik, tehát annak nyúlványaként vesz részt a közterületfoglalásban. Fura helyen áll ez a templom, a város meg a semmi határán, vele szemben a jelenidők külföldi vendégmunkásaitól megrakott hajdani munkásszálló, a Griff hotel van, és a mostani etnikai összetétel az alapvetően a filippínó többség, azok meg fura mód, eltérően a környező országoktól erősen keresztények, hát talán hasznát veszik ennek a templomnak is, mert amúgy a kutya sem jár errefelé semmiért. Na de még mindig a szobor... akárki-bárki felismeri, hogy ez egy Varga Imre alkotás. Annyira tipikus, a fémlemez-szerű kivizel, meg egyáltalán. Ez itt állítólag Szent Gellért halála. Nagyvonalúan tekintsünk el a tény felett, hogy a püspökök akkor még nem hordhattak ilyen hegyes süveget a fejükön, az csak párszáz év múlva időszerű. Meg ilyen díszes hacukát se nagyon, de legyen ez a művészi szabadság. A tollas emlős valószínű angyal, őr formájában van jelen talán, elkapja vagy lelöki a főpapot, de inkább felemeli. Evezőtollai nekifeszülnek a levegőnek. És hát tudjuk a történetet, azért itt pusztult el Buda és Pest táján Gellért és a többi püspök, mert itt volt az átkelő a Dunán, és éppen rosszkor voltak rossz helyen, a Vata-féle pogánylázadás időpontjában a feldühödött tömeg meglincselte őket. Nem könnyű betörni egy országba egy új vallással, a nép nehezen mond le a saját hitéről. Akkor is, most is.