SEJTELMES LÁTVÁNY VOLT

A nagy hirtelen pár órára visszatért télben, a szép fehérré lett utcákon sétálva egyszer csak egy különös szobrot láttunk meg kőoszlopán állva. Hasonlított a Szentháromság-oszlopok figurájához, de nem volt szokványos. Körbejártuk, lefotóztam, majd itthon elkezdtem keresgélni a neten, mit is láttunk. Kiindulásként a kozterkep.hu oldalt néztem meg, ahonnan megtudtam, hogy a Törökbálinti út és a Gazdagréti út sarkán ez is egy barokk Szentháromság fogadalmi szobor. A Szentháromság-oszlop jellegzetes közép-európai szobortípus volt a XVIII. században, amelyet a pestis járvány elvonulásáért hálából, vagy éppen azért állítottak, mert elkerülte a járvány a települést. Csakhogy ez a terület itt egészen a huszadik századig mezőgazdasági terület volt, amelyet kevéssé veszélyeztethetett egy járvány. A hagyomány szerint egy sváb szőlősgazdát, aki az Irhás árokban dolgozott, lovastól-kocsistól magával sodort egy hirtelen támadt nyári zivatar nyomán áradó víz. A Törökbálinti útnál lévő pallónál fennakadt, így menekült meg. Hálából emeltette a fogadalmi szobrot 1761-ben megmenekülése helyén.
A szobor egyedi sajátossága, hogy a Szentháromságba az állíttató valószínűleg a saját mellszobrát is megmintáztatta. Az oszlop homlokoldalán egy német nyelvű, Istent dicsőítő szöveg olvasható, hiszen egy sváb hívő állíttatta a szobrot. Ezt a Szentháromság-szobros emlékoszlopot először 1951-ben nyilvánították szakrális műemlékké, és ezt a védettségi státuszt ma is élvezi, nemrégiben pedig fel is újították.
Mi nagyon örültünk, hogy rátaláltunk. Roppant sejtelmes látvány volt az utak kereszteződésben, a téli havas, ködös időben.