Többérzületű hely

(Ez is olyan, hogy de fura, hogy eddig nem értékeltem rovat) Ennél sokkal jelentéktelenebb helyről is sokkal többet írunk. Hát akkor majd most. Érdekes, ikonikus hely. Átélte a történelem ideológiai dühöngéseit, valahogy itt maradt nekünk. 70-es, 80-as évek, fiatal proli, de papíron értelmiségi család itt lakik a közelben, párszáz méter, romos szobakonyhában, a gyerekeket meg gyakran idehordják sétáltatni... mert szabadon bejárható, szép környezet, jó levegő, zöld. Rengeteg fotót csináltam itt, rongyosra fényképeztem a területet, pedig még csak mobil sem volt. A gyerek hordozható ülőkéjét ráakasztottam a szobrok kezére, sarkára, lábuk alá tettem, mindenféle "poénosnak" gondolt képet csináltam. A fene se töprengett a szobrok társadalmi mondanivalóján. Itt voltak, örültem nekik, megjelenítettek valamit. Edzőpálya ez, a sportolók, edzők egymáshoz való viszonyán is látszik meg a ruházatukon is. Szép, egészséges, szocialista fiatalok. A jövő reménységei. Sportolnak,. katonáskodnak, védik a hazát, szabadidejükben táncolnak, gondtalanul ropnak, könyvet olvasnak, szellemileg is, testileg is fejlődnek, hát mindenki láthatja, jó kezekben van az identitás! Munkás munkál, paraszt a földön dolgozik, hősiesen termel. Nemzetközi sportsikereink vannak, melyek fanfárokkal hirdetik népünk és nézeteink felsőbbrendűségét. Mondjuk mindez ma is megvan valamennyire, másik banda más szlogeneket használ, mások az eszközök, az elvárások, más az ideológia függönye mögötti ravaszdiság. Talán a fiatalok nem ennyire szocreál módon egészségesek. Ó, és úgy emlékszem, hogy a szobrok régen kékesszürkék voltak, most meg majdnem fehérek, ezüstszürkék. Állagmegóvás. Más a lepel, más a leplezés. Minden átszíneződik, de sokszor bent ugyanaz marad.