Egy méltó emlék

Na igen, Török Ádám sem volt mindig kopasz, sőt! Ahogy - mi, öregek - emlékszünk rá, hát igen, volt egy előzménye is az ikonikusan tar zenésznek, a hajdani beat-korszak egyik nagymestere ugyanolyan szép, lobogó sörényt viselt a fején, mint kortársai. Ahogy ez a szobor is így ábrázolja. Mini együttes, miniszobor. És hol? Hát a Duna partján, az előtt a klub előtt, ami Ádámhoz kötődik. Mezítlábas hős, félig fekszik, félig lebeg, de ott van, csupa energia még ilyen fekvőhelyzetben is, és alkalmas a póz arra, hogy így emlékezzünk rá. Meghalt, de az emléke még él. A Duna-parti miniszobrok sorában egy újabb megtalálni való kis legenda. (Aztán nem összekeverni Ámmer Gergő művét a Kolodko-szobrokkal!)