Apáthy-szikla Budapest

. . mit is mondjak? Az ember életében vannak kiemelt objektumok, sarkalatos pontok, szent zarándokhelyek, hát nekem az Apáthy az egyik, az biztos. Ezt mintha Aphrodité teremtette volna, a szerelem eleven helye, 50 évvel ezelőtt is az volt, és szinte nem változott semmit azóta. Életem regényének istennőivel jártam ide áldozni a lét oltárán, körben pironkodva pislákoltak a lábunk alatt heverő város fényei, míg mi itt fent. . . tartózkodtunk. De szép ez a hely éjjel és nappal is. Ma már egy kicsit eltöprengtem azon, hogy hogyan mertünk itt éjszaka mászkálni? Ha megnézed az odavezető utat, hát a legfinomabb szó rá, hogy veszélyes! Itt tényleg ne próbálj megbotlani, megtántorodni, megszédülni, mert semmi nem ment meg! Tulajdonképpen ez egy kis körút az erdőben a zöld jelzés mentén, a 80%-án semmiféle korlát, kapaszkodó nincs, csak a magad ügyességére vagy utalva. A szikla kilátópontja kiemelten veszélyes. Ha sáros, akkor még jobban. Szóval csak vigyázva! De megéri, állítom, nagyon jó kis kirándulóhely, a légvédelmi figyelőállás, amit sokan lövészbunkernek hisznek, ma is megvan, a barlangok is megvannak, van, ahová bemászhatsz, van, amit berácsoztak, de hát ez egy mészkő-hegység, ugyebár, persze, hogy vannak barlangok. Régebbek hajléktalanok tanyáztak bennük sokáig, mint az ősemberek. Most már sok tájékoztató tábla van, gyakorlatilag egy tanösvénnyé fejlesztették ezt a bejárható erdei ösvényt, és nagyon helyesen tették. Hát, szóval, végiglépdeltem az emlékeimen, nagyon jó kis testmozgás volt, ráadásuk egészséges is!