Nyugati Tanítvány Sztúpa Bükkmogyorósd

Ráadásul: az útról látni kezded a buddhista centrumot a völgyben, hopp, de jó, hát megérkeztél, aztán elmegy az út az erdőbe, mindenféle sarakba, ingoványokba, és a végén kiderül, hogy már kilométerekre elmentél a cél mellett. Aztán magány a rengetegben. Sokszor jobb a szántó felé kerülni, az utakon gyakori a mélysaras csapda. Aztán kiderült hogy egy olyan úton kell lemenni a völgybe, ami egyáltalán nem is látszik. Csak magas fú van a lejtőn és kész. Na, hát azon mentem le, aztán valami szántáson is átvergődve végre meglett az út. . . hogy miért bújtak el ide a buddhisták, az úttalan vadonba, azt nem tudom, talán béke miatt, a csend miatt, de végül sok próbálkozás után ott volt a kapu, ott volt a ház, a sztúpa, az imaterem, minden. Kutyák is. Szerencsére élő emberek is jöttek elő, segítőkészek voltak, tőlük tudtam meg, hogy a bükkmogyorósdi út a jobb, és tényleg, visszafelé azon mentem. Neked is azt tanácsolom. Aztán ráérsz lemosatni a kocsit később. A sztúpa nem túl jelentős méretű, az általam ismertek közül a kisebbek közé tartozik, de megvan a szent hely, vele szemben a nagyon egyszerű, nem feldíszített imaterem, Buddhán és kis ülőpárnákon kívül szinte semmi nincs benne. Azt hiszem, nem túl nagy számban járnak ide tanítványok. De mindenképpen ajánlatos, felkeresendő célpont! (Már milyen dolog lenne nem megnézni a magyarországi sztúpákat? )