TÖRTÉNELMI ALAKTAN

Cegléden feltűnően szépek a központi terek, és mindegyiknek megvan a maga sajátos hangulata. Az Eötvös térről pedig szokás mondani, hogy a város egyik legszebb része, mivel ezen a nem is igazi tér jellegű helyen, inkább kiszélesedő utcaszakaszon van a katolikus plébánia épülete az 1700-as évekből, a macskaköves utat pedig paraszt-polgár házak szegélyezik. Egyház, parasztság, polgárság, a helyi társadalom történelmi tartóoszlopai. Nagyon is ideillő ezért a Városalapítók háromalakos szobra, amelyben apáca (a város birtokosainak, az óbudai klarisszáknak emlékére), polgár és parasztlány alakja idézi fel a város történetét. Olyannyira egy tömbben állnak a város jellegzetes motívumait, épületeit ábrázoló szoboralapon, hogy messziről nézve is az egységet, az összefogást tükrözik.
A szoborcsoportban egy apáca alakja jelenik meg, de ez nem azt jelenti, mint ahogyan a fenti ismertető szöveg írja, hogy egy apáca kapta meg az addig királyi birtokot. Nagy Lajos király anyja, a lengyel Erzsébet az óbudai klarisszák, hivatalos néven a Szent Klára Rend, amely a ferences rend női ága, birtokába juttatta Ceglédet 1368-ban. Az óbudai klarisszáknak hét megyében volt kisebb-nagyobb birtokuk. Csak mára ez elfelejtődött. A parasztok, polgárok utódai viszont ma is őrzik a múlt emlékeit.
A szoborkompozíciót 1989. május 7-én, Cegléd várossá nyilvánítása 625. évfordulójának ünnepségsorozata keretében avatta fel az MSZMP Politikai Bizottságának egyik tagja... Ma már ez is történelem!