Az emberi tényező sok múlik.

Adott egy szép, szinte új szálloda, ahová barátaink lelkesedését látva, élménybeszámolóját hallgatva, mi is kedvet kaptunk ellátogatni. Szerencsétlenségükre, velünk jöttek és sajnálkozva látták csalódottságunkat és mi is az övékét. Pénteken a medence szélére kitett, leesett csempe vasárnap még ott van, szólni kell, hogy az élménymedence élmény-elemeit bekapcsolják (jaj, hát nincs bekapcsolva?). Az udvari termál medence vízhőfokát sem igazán ellenőrizték, szóvá tettük, hogy lassan már fázunk benne. A szobába valami zörgés hallatszik be még este 9 óra után is. Hívom a recepciót, negyedórán belül többször is, de nem veszik fel a telefont. Csöngetve hagyom, lemegyek, sehol senki, az office iroda ajtaja résnyire nyitva. Bekopogok, nyitják, bent vannak négyen, ketten esznek, a másik kettő álldogál, beszélgetnek. "-Csörög a telefon-mondom." -Megyek, felveszem, mondja az egyik álló fiatalember. -Ne fáradjon, én csörgetem az első emeletről, már kb.20 perce. Nem nagyon hatja meg, tehát folytatom. -Ajánlják a csendet, nyugalmat, miközben a szobánkban olyan a zaj, mintha az ablak alatt utat bontanának. -Ja? Biztosan nem kapcsolták még ki a konyhai szellőző ventilátort, tetszik tudni, csapágyas, azért zörög. A masszázs legalább jó volt. Azért még legalább egyszer szeretnék elmenni, hátha nekem is sikerül olyan élményeket szerezni, mint azon barátainknak, akik nekünk ajánlották.