Magyaros ízek - miért Joyce?

A debreceni gasztrokirály lelkes ajánlására választottam a helyet. Az uszodától nem messze van, így - az úszóverseny szervezőinek hála - kellőképpen kiéhezett családommal estünk be kora délután.
A hely úgy néz ki, mintha egy lakótelepi szolgáltatóház szélső üzlethelyiségéből alapították volna ki, megtoldva egy sundám-bundám hozzáépítéssel.
Mi a külső részen foglaltunk helyet, két ok miatt: egyrészt itt kevésbé volt érezhető az ételszag, másrészt reménykedtünk, hogy láthatunk valami forgalmat. Ez utóbbi reményünk nem vált be, teljesen kihalt volt a város, gondolom nem utolsósorban az esős időnek köszönhetően. Itt a külső részen farönk bútorzat van, némi szivacspárnázattal. Mondjuk a Flair székeknél hangulatosabb.
Két pincér sertepertélt az asztalok körül. Az előttem szólóhoz képest nem flegmának, csak lazának mondanám a pincéreket, viszonylag gyors kiszolgálásban részesítettek minket.
Megbeszéltük a családdal, hogy levest nem eszünk, csak főételt kérünk. A csemetéink megint rántott sajtot kértek - ezúttal trappistát, mi pedig végre találtunk olyan tálat, ami megfelelt mindkettőnknek. Az étlapról az I. számú tálat kértük, csirkével, cocával, vegyes körettel, gombával.
Az ételek jó minőségben voltak elkészítve, de semmi kiemelkedőt nem tapasztaltunk. Az adagok jól voltak kiszámítva, csak a gyerekekéből maradt egy kis elvinnivaló.
A wc elég kicsi, tisztasága kétséges. Az asztal pedig valamitől ragadt.
A helyen viszonylag jó minőségű étellel jóllaktunk, normális áron. Legközelebb kipróbálnám a bélszínt királyrákkal, melyet elkészítési idejének hossza miatt nem kértem.