50 ÉVE VÉDETT

Debrecen Megyei Városi Tanács, ne kérdezd, hogy az meg mi, határozata szerint immár fél évszázada helyi jelentőségű védett természeti emlék a Református Nagytemplom egyik hátsó sarkánál lévő líciumfa, más néven ördögcérna. Itteni hivatalos nevén ez a növény a Kálvin téri ördögcérna vagy lícium. Ki van táblázva szépen, hogy az odavetődő nézelődő ne maradjon tájékozatlan, de az információk igencsak kuszának mondhatók, miként a szóban forgó növény lombozata is. Mert az egyik tábla még bedob egy új elnevezést is, miszerint itt egy iszalagot láthatunk. Na de, az meg, úgy tudom, a clematis köznyelvi elnevezése. Én bizony amondó vagyok, hogy lícium ez itt, amit még gyerekkoromban is gyakran láttam kerítéseken, elvadult kertekben nőni.
Kétségtelen, hogy ez a növény botanikai ritkaság, mivel a közönséges lícium példányai általában cserjeméretűvé nőnek, és csak nagyon ritkán érik el a fatermetet, mint ez itt. De talán emiatt még nem érdemelt volna helyi védettséget, sokkal inkább a hozzá kapcsolódó helytörténeti legenda okán. Egy reformáció korabeli hitvita emlékét őrzi, amelynek hevében a katolikus fél azzal a felkiáltással szúrt a földbe egy líciumvesszőt, hogy: Akkor lesz a ti hitetekből valami, amikor ez a dudva fává nő! A nevezetes növény fává nőtt, korát 200, sőt akár 250 évesre becsülik, a református hitből pedig komoly vallás, erős egyház lett. Hol máshol látnánk ezt jobban igazolva, mint Debrecenben?