Élvezhető, szerethető, régi vágású fősodratú csárda

Dunaföldvár két okból is kedves a szívemnek. Egyrészt hosszú ideig ott keltünk át a Dunán családi kiruccanások alkalmából, amíg rá nem szoktunk az északabbra fekvő hídra. Másrészt korábbi polgármesterével évekig egy társaságba jártunk együtt boroztunk s vitattuk meg az élet nagy dolgait.
Dunaföldváron található az ország egyik talpon maradt kopottas, retrohangulatú, az elmúlt fél évszázad kulináris kínálatán nem sokat változtató halászcsárdája. (Lásd még Kiskőrössy, Algyői, Solti, Baracsi stb.) Én jól tudom érezni magam ezeken a helyeken, akkor is, ha túlpaprikázzák és túlsózzák a halászlét, s ha egyetlen halelkészítési technológiájuk a pörköltet leszámítva a bő olajban való sütés. De még azt is elnézzük, hogy a borlapon szinte kizárólag nagypincészetek nedűi sorakoznak, Liszt, Györgyvilla, BB, mutatóba akad még Bock és Vesztergombi.
Az étlap elég széles, a jól ismert fogások sorjáznak rajta, a halkínálat belföldi, fogas, harcsa, ponty, süllő, pisztráng, na jó van egy „vadlazac” is, ami tájidegen, de azt elnézzük. Az árak barátságosak, a kilátás gyönyörű. Elfogadható fősodratú hely a dunaföldvári Halászcsárda, kiváló környezet a nosztalgiázásra.