Olyan, mint otthon, csak a pizza jobb...

Soha nem akartam pizzázóba menni ebédelni, de végül is sor került rá egy szép szombati napon. Az Il Padrínót választottuk egy ismerős ajánlására. Egy valószínűleg családi házból átalakított kellemes aprócsa helyet találtunk, de a méret ez esetben nem ront az összhatáson, sőt. A vendégek az emeleten foglalhatnak helyet, ahol újabb meglepetés várt. Hat különböző asztal öt-hat féle székkel, de egységesen letakarva, terítékek nélkül köszönt ránk. Ez a sokféleség azért nem tett rám jó hatást, amit az itt-ott megrepedt vakolat, lehullott festék csak rontott. Igaz ettől az egész olyan közvetlen lett, mintha az ember egy régi barátjához tért volna be egy baráti összejövetelre, de egy vendéglátó egységben ez azért elgondolkodtatja az embert.
Az étlap gondosan készült, mind a küllemét, mind a tartalmát tekintve. Remek a választék és nagyon kellemes a régies hangulatú nyomtatvány, amelyből több nyelven is tájékozódhat a vendég. (Talán a jobb felső sarkára kár volt ráírni, hogy Spring, mert így decemberhez közeledve ezt nem nagyon lehet értelmezni!)
A felszolgáló gyorsan, udvariasan, profin dolgozott annak ellenére, hogy folyamatosan tele volt az étterem és az étel amit hozott, valóban igazán kiváló. Többféle tészta közül is lehetett választani, de mi maradtunk a hagyományosnál. Azt hiszem nem bántuk meg. Vékony, ropogós, nagyon jó ízű tésztát gyúrt a pizzaséf. A párom négysajtos pizzája egyenesen felséges volt. Inycsiklandó, szaftos, igazán olasz, ahogy annak lennie kell. Szóval a feltétek is mind nagyon rendben lettek volna, ha én éppen véletlenül nem magyaros pizzát kérek. Igaz minden rajta volt, aminek a magyaros pizzán esetleg rajta kell lennie,- bár a szalonna lehet hogy hiányzott, de semmi magyaros íze nem volt, sőt a kolbász nem volt kolbász ízű, a szalámi - aminek szerintem a magyaros kajában semmi keresni valója - nem volt szalámi ízű, és egy picit sem volt csípős. Ettől persze még nagyon finom volt, de sajnos nekem a magyaros étel nem ezt jelenti. No de egy olasz pizzázóban minek kér az ember magyaros ételt, nem igaz?
Az adag mérete kifogástalan. Valószínűleg, hogy már öregszem mert sem és sem a párom nem tudtunk megbirkózni az egész pizzával. Örömmel láttam viszont a szomszéd asztalnál ülő, angolul beszélő két fiatalt, akik egy-egy pizza mellett még jó ízűen elfogyasztottak egy-egy termetes adag tartalmas salátát is.
Jól éreztük magunkat.
Talán próbálják ki Önök is!