Ha addig vered az ajtót

Már kétszer kudarcot vallottam az Eötvös emlékszoba megtekintésének tervével, hát csak addig fondorkodtam, amíg összejött ez is. Még olyant is olvastam róla, hogy bezárt. Szóval helyi kedves ismerős közbenjárására időpontra érkezve csak sikerült besurrannom, és nagyon örülök, hogy összejött. Alapjában véve kötelesség ez, ha hozzáveszed még azt, hogy Eötvös-diák voltam, és ez egy büszke külön kaszt még ma is, hát szakrális vonatkozás a nagy névadó hajdani léptei nyomán járni. Mi mindig állítottuk, hogy Eötvös szellemében tanultunk, így tanítottak egyes tanáraink is, még az un. "átkosban" is. Eötvös József liberális kultuszminiszter volt, nem fafejű konzervatívista berögzült, hanem korának haladó gondolkodású képviselője, ígérete. Ez egykor pozitív tulajdonság volt, erény. Ki hinné ezt el ma? Szóval egy tiszteletre méltó idős tanár úr várt rám a kúrián, vele sétáltuk be a házat és a környéket. Rögtön az elején: a Lilien család címere, aztán az Eötvös címer... miért Lilien? Mert Eötvös József édesapja Ignác volt, akinek a felesége, azaz József édesanyja báró Lilien Anna. Hogy József itt gyerekeskedett? Lehet. Nézzük, mik maradtak utána... sok jobbítás fűződik a nevéhez, például a börtönviszonyok javítása, a népiskolai közoktatásról szóló törvény, majd a közép- és felsőiskolák reformja is. És ne feledkezzünk meg fiáról, Eötvös Lórándról, akit néhol Lórántként is emlegetnek, a híres fizikusról az Akadémia elnökéről sem, ahogy a múzeum sem feledkezik meg róla. Tartalmas látogatás volt az Eötvös emlékmúzeum, hála érte!