Egy rosszabb kísérlet

Ezt azért szeretném elmesélni tanulságul, még ha nem is valósult meg a program. A bezárt éttermek értékelői sokszor dühöngve leegyesezik a helyet, én nem szeretném, de azért megjegyezném, amit meg kell. Mint cukker egykori Eötvös-diák, kötelességemnek is éreztem, hogy meglátogassam báró Eötvös József múzeumát, emlékszobáját. Neten utánanéz az ember, nyitva van, működik, megkötésekkel. Megszoktuk, tájház, helytörténeti gyűjtemény, templom, stb. zárva, fel kell kutatni a helyi erőt, ő sokszor jön, kinyit. És sokszor örömmel. Nagyon pozitív tapasztalataim (is) vannak erről. Hát megérkezés, itt a ház, gondoltam, hogy nem ül ott vigyázban senki, hát telefonáljunk az illetékesnek. Telefon kicsöng, illetékes felveszi, majd mondja, hogy hát nem. Azt meg kell beszélni. Egyébként a helyen az ablakra ki van nyomva, hogy minden nap nyitva, 18 óráig. Én meg délelőtt jártam arra. Jó, mondtam, akkor megbeszélhetjük, itt vagyok ante portas, mi a teendőm? Hát azt nem lehet, hogy csak úgy eljönni ide. De én megértem, ha várnom kell, nyilván majd idejön valaki. Nem jön. De miért nem jön, nyitvatartási időben? Hát ő adja inkább a főnökét. Főnök: nem, nem lehet, az egyetlen múzeológusuk most mondott fel, a mai napi hatállyal! Értem, és sajnálom, de nem kérek múzeológust. Magával vitte a kulcsot is a felmondáskor? Nem, nem vitte. Nahát, akkor csak van valaki, aki kinyithatná, ha megbeszéljük. Az nem jó, mert vagy egy idős kolléga, és nehezen jár, és kell egy óra is, mire odaér. Jó, én is baromira idős kolléga vagyok, itt állok, de autóval vagyok, és elmegyek a másik baromira idős kollégáért, és akkor nem kell fáradnia. Gondolkodás nem, azt nem lehet. De miért nem? Ebben a melegben? De miért, melegben nincs múzeum?? Hát valahogy így van ez de a hely nem egyes, azért, mert így bánnak vele, attól még minden tiszteletem a korát meghaladóan nyitott szellemű báró Eötvös József emlékének.