A hely elsőre rendben volt és sokféle lehetőséget kínált az étlapon. Hamis olasz életképek és közhelyes Vespa motor grafikák. Kint a forróságban békésen fogyasztó vendégek. Bent sürgés-forgás látszata. . Gondoltuk, az előző heti "súlyosan sütés-függő" Padlizsán étterem után egy lényegesen kevesebb sütött elemeket tartalmazó helyet próbálunk ki. Nyugtalanságunk a rendelésfelvételkor vette kezdetét. A fiatal kis hölgy teljesen civilben, és igencsak alul öltözötten vette fel a rendelést rendkívül nyögvenyelősen, darabosan. Nem gond, ha valaki kezdő és rutintalan, hiszen mindenkinek el kell kezdeni valahol. Természetesen azt sem jelezte, hogy a frissen sültekre várni kell. Hatalmas gondolkodás után elmaradt a máshol szokásos kérdés: Milyen italt hozhatok addig is? (A szomszéd asztalnál ennek örömére ezt kétszer is megkérdezte. :-) )
A felszolgálásig eltelt idő alatt az evőeszköz néma, mosoly nélküli lerakása az asztalunkra és szigorúan "oda sem nézek az asztalra" jövök-megyek jegyében zajlott. Eközben 15 perc alatt csak hárman kérdezték meg, hogy Szép Kártya elfogadás ugye van, ha már van terminál. . . Természetesen nincs. Pödör János egyéni vállalkozó nem érzi a modern idők hívó szavát és természetesen nem élvezheti az előnyeit sem. Két leendő vendég máshová vitte a pénzét ezzel. Utólag is jó étvágyat nekik és jó keresést. Hallelúja! Megérkezett az ebéd! Kollégám húslevese jó volt. Sajnos az én olasz paradicsom levesem egy igen rossz vicc volt! Ez konkrétan meleg paradicsomlé volt, némi dekor bazsalikommal! Én természetesen ezt szoktam otthon főzni, így a levesben a leves lelkét, annak lényegét, a bele való Orzo tésztát nyomokban sem találtam meg. Ez bizony egyes! (Ez a leves konkrétan az olasz ételkultúra megcsúfolása volt. )
Kollégám sültet petrezselymes burgonyával, az látszólag jó volt elkészítve. Az én aszalt szilva, sonka és sajttal töltött rántott húsom rizibizivel is egy igen súlyos tévedés volt. A fogás elsőre belefulladt az olcsó sajtba. . . Másodrészben a rizibizi néven ismert akármi még a magyaros elkészítésnek sem felelt meg! Soha nem főtt együtt a rizs és borsó ennél a fogásnál, a sima rizs trehányul el volt keverve némi konzervből kivett félig főtt borsóval. A rizibizi néven elhíresült magyar fogás eredetije is olasz. Talán meglepő ez a tény is a szakácsnak. A Ragazzi - barátok, haverok hely méltatlan a névre. A menűsor vegyes, de nem ugorja meg a minimum szintet. Ilyen erős szakmai hiányokkal és kifejezetten színvonaltalan, feltűnően mosolytalan vendégidegen személyzettel és felkészületlen kereskedelmi marketinggel azt kell mondanom, hogy bátran adja vissza a boltot! Ha már erre adta a fejét, rendesen csinálja meg az ételeket! Ideje lesz frissíteni és meglepődni az eredeti recepteken. Követelje meg, hogy a vendég jól érezze magát! Tegyen róla, hogy a szakmai minimumot érje el a személyzet! (Vegyen fel egy normális nadrágot, nem vagyunk kíváncsiak a hátsójára. )
Törölje le szemmagasság felett a pultot, porolja le az üvegeket, hiszen forgalmas út mellett van a hely! Milyen jó, hogy nem kaptunk italt, mert nem volt erre ideje a kishölgynek. A szomszéd asztaloknál rendelés felvétel után késve vitte ki az italokat. A pultban felbontott szénsavas italokat várakoztatta szöszmötölés közben percekig feleslegesen, míg minden szépen felmelegedett. Kedves Pödör János, ez elfogadhatatlan, ma pedig különösen oda kell figyelni ilyenekre. Az italokat az asztalnál bontjuk fel mindig és a sorrend sem mindegy a vendégélmény miatt. Lehet kapni a felszolgálói szakmai ismereteket a könyvesboltban az oktató Voleszák Zoltánról még a mai napig is. (Nekem megvan)
Mindenesetre még van remény. Remélem olvassa ezt az irást, nem csak a telefonját nyomkodja és fészbukozik, mint az átlag többség. Javítson! Javítson! Javítson! - Sürgősen!
