Engedjétek hadd főzzek ma magamnak"

Gondban vagyok, mert nem vagyok kekec, szívesebben írok jót, mint kritikus hangvételű értékelést. Nehéz időszakon vagyunk túl mindannyian, kivált a turizmus, vendéglátás területe sínylette meg a járványt. A bő két havi kijárási korlátozások, karantén után szomjazza mindenki az utazást, szórakozást, és nem utolsósorban a finom falatokat. Az ember azt gondolná, az újrakezdés jegyében a vendég mostanában kiemelt figyelmet kap.

A szóban forgó hely pazar kilátással bír, de egy közelgő vihar fenyegető árnya miatt, a belső részen kaptunk elhelyezést. Italok rendelése, lányok ezután a vizes blokk felkeresése, majd az ételek rendelése került sorra.

Mely fogások jó sokára érkeztek meg. Asszony evett egyedül levest, egy gyümölcsleves, kifogástalan volt. Aztán megint hosszú várakozás, majd megjöttek az én és a kislányom étkei. Anya hoppon maradt. Ő nem kapta meg a cigánypecsenyéjét. Én is bajban voltam. Bécsi szeletet rendeltem tört burgonyával - ami valljuk be, nem egy Bocuse d' Or fődíj várományos fogás - de a rántott szelet hibátlan volt. Az egyik. Mert a másik kb. a felmosóronggyal vetekedhetett volna rágósság dolgában, az éhes oroszlán is csak egyben nyelte volna le, mert megrágni esélye sem lett volna.
Mire mi elköltöttük ebédünk, Anya egyre várt. Ekkor jeleztük, mi fizetnénk, amennyiben Anya cigánypecsenyéjére hiábavalóan várunk.
Értetlenség. Kapkodás. Az étterem becsülete mellett szóljon, hogy bocsánatkérés mellett, természetesen a hiába várt fogást és az ehetetlen bécsi szeletet nem kellett kifizetni.

Kár érte, jó helyen lévő étterem. Kis figyelem kellene a vendég irányába. Közel a dupláját is otthagytuk volna a fizetett összegnek, ha korrekt kiszolgálást kapunk. Biztos ettünk volna desszertet is, ittunk volna kávét, én biztos még egy - két sört. De így...

Otthon még maradt borsóleves és lecsó tarhonyával. Végre jóllaktunk...