Béke királynője Fehérvárcsurgó

Ugyanakkor a talapzaton olvasható szöveg, valamint az információs tábla részletes leírása további összefüggésekre, magyarázatokra is rávilágít. A II. világháború idején lengyel civilek és katonák menekültek Magyarországra. Országos szinten mintegy 100-140 ezer lengyel talált hazánkban biztonságos menedékre, közülük kb. 150-en Fehérvárcsurgón vészelték át a háborús éveket 1939-től egészen 1944. márciusig, azaz a német megszállásig. A szobrot 1943. szeptember 12-én állították fel hálából a menekült lengyelek. A falu birtokosa, Wenckheim Margit grófnő, Károlyi József özvegye, valamint a helyi lakosság nagy szívvel, szeretettel fogadták be a lengyel menekülteket, számukra, szállást, élelmet és munkalehetőséget is biztosítottak, például a környékbeli gánti és iszkaszentgyörgyi bauxit bányákban. A szobrot azért nevezték el Béke Királynőjének, mert természetesen a menekültek és a befogadók is együtt közösen a mielőbbi békéért imádkoztak, reménykedtek. Sajnos erre a szobor felállítását követően még több, mint másfél évet kellett várniuk. A világháború végső szakasza, Fehérvárcsurgó és környéke számára ráadásul a legbrutálisabb időszakot hozta el. 1944 ősze és 1945 tavasza között a stratégiai fontosságú Móri-árok térségében véres harcok zajlottak, a frontvonalak itt húzódtak a település közelében, majd maga a település is közvetlen hadszíntérré változott. Mivel 1945 elején a falu a német és a szovjet csapatok ütközőzónájába került, nemcsak a lengyel menekültek, de a kastély lakói, a Károlyi-család, valamint a civil lakosság is menekülni kényszerültek.