Túlértékelt legenda

Horváth Ráspi József neve fogalom a szakmában. Először 2001-ben jártam nála kifejezetten azért utaztunk egy jóbarátommal Fertőrákosra, hogy megnézzük azt a csodát, amiről a Borbarátban olvastunk Alkonyi László tollából. Jót beszélgettünk, ámultunk a remek ízeken, csodáltuk a borválasztékot, akkor még nem jellemezték a borász-vendéglőst a sztárallűrök. Időközben ugyanis borász lett s borászként olyan kóstolókat tartott, melyeken több szó esett arról, hogy más borász mit csinál szerinte rosszul, mint saját borairól. Melyek egyébként nagyon jók. Az viszont túlzás, hogy Magyarországon, mint állítja, csak féltucat borász készít tisztességes bort. Azt olvastam egy értékelésben róla, hogy ha minden igaz lenne, amit mond másokról, akkor is jobb lenne, ha hallgatna. Vendéglője otthonos, az ételek ízletesek, bár már régen meghaladta őket az országos élvonal produkciója, adhat Ráspi természetes és tisztességes, korrekt konyhájának bármelyik kalauz bárhány pontot, akkor is tény, hogy kreativitásban, konyhatechnológiában nincs már az első vonalban. Ugyanakkor hiba lenne nem kiemelni pozitív példaként. Igazi kézműves vendéglő az övé, minőségi alapanyagokkal dolgozik, kiváló borokat és házi szörpöket tesz az asztalra. Sok ilyen vendéglőre lenne szükség országszerte.