Hiába várt csoda

Nagyon szeretünk a férjemmel különleges ételeket kóstolni, egy-egy különleges éttermet "egyszer egy évben" meglátogatni.
Jó lett volna most a híres Ráspiban "megvendégelni magunkat". Belépéskor olyan jó érzés fogja el az embert, mintha a tulajdonos a saját otthonában akarna vendégül látni. Bent senki nem volt, mi ott szerettünk volna ebédelni,nem a kerthelyiségben. Üdvözöltük a felszolgáló fiatalembert,ő leültetett bennünket, és magunkra hagyott.Megdicsértük a szépséges éttermüket, és boldogan leültünk. Öt perc után elvettünk két étlapot magunknak, hogy haladhasson az ügy. További öt perc után kezdtünk türelmetlenek lenni,és negyedóra elteltével már csak a kíváncsiság tartott ott bennünket. Húsz perc elteltével, miután a kutya se nézett ránk, felálltunk. Szemben, vszeg a konyhaajtóban beszélgetett egy felszolgáló, köszöntünk neki és kimentünk.Itt az ajtóban találkoztunk a bennünket leültető fiatalemberrel, aki udvariasan elköszönt tőlünk, és nézte tovább a kerthelyiségben,mindössze két asztalnál helyet foglaló vendégeket.
Annyira mondtam volna neki valamit, de semmi ötletem nem volt, mert így még soha sehol nem jártunk.
Csaknem szemben van egy halászcsárda, ott ebédeltünk, és nem bántuk meg. Gyors, pontos, mosolygós volt a kiszolgálás, az étel ízletes és a sör hideg.