BÉKESSÉGES ZÖLDBEN

A kastélypark területe több évszázadon keresztül a hegyközi táj szerves része volt. Ez az állapot az 1850-es években változott meg, amikor a kastély átépítésén munkálkodó Károlyi Ede a korszak divatjának megfelelően előkelő parkot álmodott a kastély köré. A korábban mező- és erdőgazdasági terület egy évtized alatt regényes angolparkká, tájképi parkká változott. A tér jelentőségét ettől kezdve a kastélyra való rálátás és a kastélyból való kilátás élménye szabta meg, de a természeti adottságok azt is nagyban segítették, hogy mindez rendkívül festői képet mutasson. Ebben az időszakban kerültek a patakpartra a mára már óriássá nőtt híres platánok és jött létre a gátépítéssel kialakított halastó.
A későbbi leszármazottak és kertészeik jelentős változtatásokat vittek véghez, de ezek nagyrészt eltűntek az időben és a visszaalakítások folytán. Így ma jórészt ismét egy hatalmas angolparkban bolyonghatunk. Szigorú formákat követő franciakert, mintegy díszkerti szerepben csak a kastély mellett van egy kis területen. Ennek is köszönhető, hogy a Károlyi-kastély párját ritkító ősfás angolparkja 1975 óta természetvédelmi terület besorolású, majd a 80-as években megindultak a felújítások. A történeti kertszerkezet helyreállítása pedig 2002-től kezdődött el.
De hogy ez a több mint 100 hektáros, egyes leírások szerint 140 hektáros park arborétum lenne, ahogy helyenként olvasom, annak igazolására nem találtam hivatalos forrást. De ez talán nem is olyan fontos. A szépség a fontos és a békés sétálgatás a fák alatt vagy a tisztásokon, ücsörgés a tóparton, gyönyörködve a látványban. Ilyen nagy háborítatlan, ugyanakkor kultúrparkként gondosan rendben tartott zöldterületet ritkán élvezhet a városi ember.
Figyelemreméltó botanikai értékek viszont vannak a hatalmas kastélykertben: A már említett platánmatuzsálemek, amelyeket az 1840/50-es években telepítettek a patak partjára, és egyikük az ország legnagyobbjai közé tartozik. Van egy idős gesztenyesor is, érdekesség a többtörzsű tulipánfa és a piramistölgyek. És még sokan mások.
Több ismertető is kiemelten szól az 1860 körül telepített, ma már védett erdei és feketefenyőkből álló alléról, amely déli irányból a park főbejáratához vezet. Nos, ha már ilyen kiemelt érdekesség, mi napokig nézgelődtünk, hogy vajon hol lehet ez a fasor. Aztán az utolsó pillanatban szinte, az esti búcsúsétánkon találtuk meg a kerten kívül, egy keskeny közút mellett. Tényleg nagyon szép.