Én voltam a meglepi

Hát, nem sokan járhatnak Gödöllőn múzeumba, mert látható meglepetést okoztam, amikor bemenetem. Pedig nem egy eldugott hely, a város központjában van, nyitva is van, én meg nyitvatartási időben besétáltam. Déjá vu, láttam már ezt a riadalmat máshol is városi múzeumokban, döbbenten néznek rád, hogy mit akarsz, mit szeretnél? Hát mit is... nem árulok porszívót, de ha már ez egy múzeum... aztán megállapodunk, ilyenkor valaki felkászálódik, bekapcsolják a villanyokat, valaki titkosan követ vagy nyíltan veled is jön. Itt velemjövés volt. A hölgy, aki a velemjövő, bizonyos mértlékig láthatóan mozgáskorlátozott, hát kicsit lelkiismeretfurdalást okozott, hogy miattam fel kell másznia az emeletre. Előtte elment egy szekrényhez és kivette belőle a tudnivalókat, és abból olvasta fel, hogy hol mit látunk. Például ha egy kép előtt álltunk, amire rá volt írva, Tobrodeác Cizella grófnő, akkor ő rákeresett a papírjában és közölte, hogy ez itt a képen Tobrodeác Cizella grófnő. Néha kérdeztem valamit, láthatóan nem volt otthon sem Gödöllőn, sem a múzeum anyagában. Kiderült, hogy csak pár napja dolgozik itt, és nem is idevalósi. De segond, azért jól elvoltunk. Ez a ház régen fogadó volt, abból lett múzeum. Egyébként szépséges műemlék. Talán nem kell nagyon részleteznem a múzeum kiállítási anyagát, a képek magukért beszélnek. A szecessziós művésztelep mond valamit? Na, annak a gyümölcseit is láthatod itt. A cserkészmúltból, a grófi múltból, meg a népi múltból is kapsz ízelítőt. Kifejezetten jó múzeum ez, jó látnivalókkal, ajánlanám is, ha bárkit is érdekelne... (reménytelen sóhaj)