Kis cserkészszubjektív

Az én időmet elkerülte a cserkészet, én kisdobosnak meg úttörőnek születtem, de tulajdonképpen jó volt. Biztos jó lett volna cserkésznek is lenni! Én úgy értékelem a múltat, hogy hogy mi nem Lenin meg Sztálin vagy Kádár kisgyerekei voltunk, mert ez nem nagyon érdekelt minket, de jó buli volt táborba menni, éjszakai őrségezni, csajozni, tábortüzezni, riadók alkalmával baromkodni. Meg sportolni is jó volt. Ha cserkész lettem volna, akkor se a magyarok nagyasszonyának meg a kormányzó úrnak a gyereke lettem volna, hanem ugyanez. Szóval, valamennyire sajnálom, hogy az úttörőmozgalom eltűnt, véget ért, a cserkészmozgalom meg nem tért vissza, csak nyomokban. Kár. Itt a kolléganő már mindent elmesélt a korábbi felnőtt cserkész-szoborról, meg ennek a szobornak az okáról, létrejöttéről. Igen, a cserkész világtalálkozó, az klassz lehetett, bizony! Hogy nekem nem volt ilyenben részem sajnálom. Ez a szobor, meg jó, hogy itt van, jó helyen van, tetszik. A domborművei is méltók a talapzatán. Jelzem, nekem a cserkészetről mindig Wes Anderson Holdfény királysága jut eszembe. Az ugyanis Istenkirályság!