Uzdpusztai romkápolna Gölle

Ez nem egy középkori romtemplom, ez az 1800-as évek második felében épült kápolna, de, hogy így magára maradt, hát csendesen pusztul a többi rommal együtt. Vagy beszél hozzád, ha beférkőzöl a falai közé. Csak vigyázva, óvatosan, be ne szakadjon a lábad alatt a föld. Kívül-belül nővények lakják, meg talán állatkák is, őszinte, becsületes hívők sokadalma. Szép ez a pusztulás, méltóságos, és talán hagyni is kéne ezt így tovább. Gondolkodtam, hogy rendbehozni? Milliárdokért? Hogy legyen egy újabb bezárt kápolna a semmi közepén, ahol hiába dörömbölsz bebocsájtásért? Hát inkább ez a szépséges, békés halál. Más dolog, hogy ez nem egy "családi" kirándulóhely, rohangászó kutyákkal, ordítozó gyerekekkel, dolgukat a bokrokban végző vagy szemetet szétdobáló piknikezőkkel. Ez egy csendes találkozás, a Nap és a szél, a felhők, és a haldokló rom maga. Meg én egyedül.