Nekünk nem nagyon...

Nagy volt a várakozás bennünk az itteni dicséretek után és a helyi ajánlások alapján is, talán túlzottan is, ezért lett számunkra inkább csalódás, mint elragadtatás ez a hely.
Gyöngyösi hosszúhétvégézésünk első félórájában, már a megérkezésünk után felkerestük, és vártuk a csodát. Nos:
- A berendezés kellemes igyekszik lenni a világos koptatott bútorokkal, de inkább csak kellemkedő, és nem tudja ellensúlyozni egyes kiszolgáló pultok ipari jellegét, amitől az egész hely stílusa szétesik. Az általunk látott földszinti részben egyáltalán nem olyan vonzó a belső hangulat, ahová szívesen beülnék, mondjuk a barátnőmmel egy jó kis kávézásra/sütizésre, csevegésre.
- De hát elsőre nem is akartunk ott leülni. A kicsit kelletlen felszolgálónőktől egy kiszacskónyi sajtos ropogóst kértünk, hogy azt a belvárosban sétálgatva eleszegessük. Csakhogy olyan sós volt, hogy a 15 dekát is alig tudtuk leküzdeni ketten. Ilyet sörözőben kellene kitenni az asztalokra, hogy jól fogyjon az ital...
- Nem adtuk fel mégsem: Legközelebb a szépséges süteményekből választottunk elvitelre két étcsokoládésat. Hangsúlyozom: Étcsokisat! A kettőből az egyik (Elegancia volt a neve) olyan émelyítően édes volt, hogy azt is csak leküzdeni tudtuk, nem élvezettel elnassolni!
- A helyi sütésű, kézműves kenyerek nagyon csábítóan néztek ki a polcokon, ám vasárnap csak az előző napi sütésű maradékot árulják, hétfőn pedig nincsenek nyitva, így nem volt módunk hazahozni és megkóstolni egy rusztikus veknit a G&D-ből.