Továbbra is pangasiust adnak harcsa helyett, a halászlébe is azt teszik, sőt, még a haltepertő is abból készül.

A Fodor hotel halászcsárdája egy jó évtizede riasztó élményként maradt meg, a kiszolgálás kriminális volt, az ételeket alsóközepesnek ítéltük. Jóindulattal. A szárnyasmájjal töltött gombában éppen hogy akadt pár morzsa máj, a hortobágyi palacsintát bolognai mártáshoz hasonló darált hússal töltötték, a roston sült harcsa pangasiusnak bizonyult, a brutálisan elsózott pacalpörkölt igénytelen körete hidegen érkezett. A kacsacomb és a halászlé hozta az átlagos, de nem átütő szintet. A szakadt palacsinta mellett a fagylalt átlagos késztermék volt, a málnaöntet szintetikus ízű borzadály.
Egy szó, mint száz, nem hagyott bennünk jó emléket a hely, de miután egy kedves jóbarátom kellemes élményekkel távozott a nemrégiben az étteremből s a világhálón is a korábbinál sokkal szebben tálalt ételek fotóit böngészhetjük, úgy véltem, adunk még egy esélyt a gyulai halászcsárdának, amit évekig messze elkerültem.
Látogatásunk jól indult, a személyzet lecserélődött, mindkét felszolgálóról, akivel szót váltottunk, csak jót mondhatok, a szakma lelkes, odaadó képviselői.
Rendeltünk kőrösi halászlevet szürkeharcsából, amit az étlap szerint a nagymama harminc éves receptje alapján készítenek, kiskőrösi haltepertőt pikáns hagymalekvárral és fokhagymás-kapros dippel, valamint egy vegyes haltálat, aminek tartalma hivatalosan: vaslapon sült fűszeres fogasfilé, hekk balatoni módon, harcsafilé cornflakes bundában, Remoulade mártás, steak burgonya és párolt zöldségek.
Amikor megérkeztek az ételek már szemre, kóstolás nélkül pangasiusnak tűnt minden harcsának mondott hal, beleértve a haltepertőt. Kóstolva a rántott harcsát a gyanú meggyőződéssé izmosodott. Kétséget kizáróan a Mekong deltájából érkező halból volt a haltepertő is, és bizony az úszkált a harminc évvel ezelőtt pangasiust aligha látott nagymama halászléjében is.
Pangasius a köbön.
A helyzeten nem sokat javított, hogy a süllő ízletesnek bizonyult, s a megfelelően megsütött hekknek sem volt hűtőíze.
Nem akartam rontani az asztaltársak élményét, ezért hatszemközt beszéltem meg a felszolgálókkal a problémát, ők sajnálkozásukat fejezték ki, s a kellemetlenségét 15%-ot elengedtek a számlából. Úgy vélem, ennyi volt a mozgásterük. Többször is elnézést kértek, nem próbálták menteni azt, ami menthetetlen, mint ahogy azt több helyen is tapasztaltam.
Így nem annyira felháborodottan, mint inkább szomorúan távoztam, azon morfondírozva, hogy miért kell egy ilyen jó adottságokkal rendelkező helyet így devalválni. Jó atmoszféra, kiváló pincérek, főzni tudó szakács. De a tulajnak kell a pangasius-csalásból még a plusz pénz. Szerintem többet veszít ezzel, mint amennyit nyer.