Ez is egy történelmi hely - nekem

Egyszer szállásvadászgattunk egy hajdani osztálytársnőmmel a környéken, de ennek már vagy nyolc éve, jártunk városról városra, Harkányban aludtunk is valami szállodában, amíg végül megtaláltuk az ideális helyet az osztálykiránduláshoz. No, és akkor botlottunk bele ebbe az étterembe. A hölgy, aki velem volt és aki egyébként festőművész Bécsben, annyira el volt ragadtatva ettől a helytől, hogy ide mindenképpen jöjjünk el enni, ez valami zseniális, ő ilyen jót még Magyarországon nem evett. És így is lett. Megbeszéltük a főnökkel (?), tulajjal (?), hogy ekkor és ekkor jönnénk, jó sokan, aztán legyen ám itt mindenféle finom. És a főnök vette az adást, annak ellenére, hogy aznap nem nyitott volna ki az étterem, egy hatalmas ebédet álmodott és készített nekünk egyedül, grillhúsokból, sajtokból, szőlőből, dióból, hogy a fülünk is kettéállt, és mindenki odavolt ezért a helyért. Na, ezzel a nosztalgiateherrel jöttünk ide, most a nejemmel jártam erre, kiválasztottuk az éttermet, és nyílegyenesen idejöttünk. Hááát... hmm... nem ugyanaz. Itt most valami más történt. Az étterem ugyanolyan, kint is, bent is, de az étel nem. Szűk választék, valami menük vannak, de amúgy olcsó is ráadásul, egyébként régen is feltűnően olcsó volt, szóval, most kértem egy borsólevest, meg egy házinyulat vadasan. Nejem valami komplikáltabbat evett. A borsóleves színtele volt, csupa borsó meg répa, de egyszerűen ízetlen, unalmas, de csak ettem, ettem... jött a nyúl... hát, ha van a nyúlba farhát, akkor ez valami ilyen volt, Hús alig, csontszilánkok mindenfelé, alig akadt valami leszopogatni való hús bármin is.. meg volt egy májféleség is benne, gyakorlatilag nyers, amikor beleböktem a villát, piros vér folyt ki belőle... a zsemlegombóc külön edénykében érkezett, az egész jó volt, meg a mártás is ehető, szóval, a gombócot mártogattam bele a vadasmártásba, azt ebédeltem. Közben, közvetlenül mellettünk valami feltörekvő fiatal, aki nyilván kiesett valami tehetségkutató első fordulójában, veszettül énekelt régi slágereket, őszintén, nagyon vártam, hogy vége legyen. Hálás is voltam, amikor abbahagyta. Nagyon meglazította az idegrendszeremet. De a feleségemnek ízlett a gombás-májas valami, nem is volt drága az ebéd, én választottam a helyet, de előtte még az ittjartam-ot is megszemléltem, szóval, nem fogok túl sokat erre járni a következő században.