Finom ételek egy kellemes helyen

Ketten voltunk, ebédeltünk. Már régebben is voltam, még a Grassalkovich néven, akkor a drága vadételeket próbáltuk ki, mert "torkos csütörtök" volt, féláron. Most nem akartunk egy egyszerű vasárnap, semmilyen különleges alkalom nem lévén, immár a Harap a Kacsában kifinomultan összeállított vadételeket enni - az étlap pedig sorol néhányat és a cég honlapján is van néhány szép fotó, és nem is drágák ezek -, hanem kommersz, szokásos "bisztróételeket" kértünk. Úgyis, most már úgy hirdeti magát az étterem, hogy bisztrójellegű ételeket adnak. A kiszolgálás elég gyors volt, a pincérnők kedvesek, az ételek finomak és bőségesek: aminek puhának kellett lenni az puha volt, aminek ropogósnak, az ropogott, a fűszerezés, az étel hőfoka tökéletes. Hiába no, mégis csak michelin csillagos szakács főz a helyen. Köszönjük! Két megjegyzés: 1. Az egész hely belülről egy kicsit tényleg olyan bisztró jellegű, az 1970-80-as szocreálra "hajaz", de hát egy viszonylag alacsony belső magasságú, egyszerű termet mégiscsak jobb így berendezni, mint a "grófi" módot utánozva. Legalább egy kicsit nosztalgiáztunk a régi idők emlékére. 2.: Talán nem mindenki tudja, honnan a "Harap a kacsa" kifejezés. Nos, a "Megyek Hatvanba hetvenkedni" és a "Hatvanban hat hatvan a babaszappan", kissé élcelődő mondások mellett még ez is van: "Hatvanban harap a kacsa". Ha ezt a két utóbbit valaki ékes palóc intonanciával mondja ki, nyílt "a"-betűkkel, akkor úgy beszél, mint a Hatvaniak még régen... Kissé gunyoros, kifigurázó, de ma már alig van, aki így beszél. Eltűnnek lassan a régi palócok. De legalább bisztrónk - egy igazán jó bisztrónk - még van. Ajánlom annak, aki erre jár.