Trianoni-emlékmű Jánoshida

Nem igazán vagyok rajongója az országban szerte felbukkanó sematikus ábrázolásnak, sokszor kifejezetten primitív kivitelben, amikor is a Nagy-Magyarország rajzolatába belehelyezik a mai, korábbi szóhasználattal, a csonka Magyarország térképét, imígyen szemléltetve a veszteség mértékét. Itt sem győzött meg ez a furcsa, enyhén megdöntött terepasztalra hajazó emlékmű, hogy valóban így kell a nemzet emlékezetében kezelni ezt a kétségtelenül súlyos, de immár több mint 100 évvel ezelőtti történést. Viszont az a máshol még nem látott megoldás tetszett, hogy az emlékmű lelkes helyi készítői precízen feltüntették az elcsatolt területek és az ottani lakosság nagyságát. Legalább ennyiben, ezzel a racionális eszközzel túlléptek az angyalos, feltámadásos búsongáson.

(Egyébként a falu közepén van egy faluház, oda bementem és sok érdekes dolgot mondtak el, meg útba is igazítottak, többek között ide is. ) Különleges színfolt, a szó szoros értemében, mert színes is. Mögötte a rendház-kastélyt közben rendbehozták, csillog-villog, a kerítését viszont nem, az omladozik, s mindez valami sajátos hangulatot teremt a hősi emlékművezéshez.