...és újra a malom!

Jó emlék volt! Egykoron, ha Kapolcson jártunk akár volt "völgy" akár nem, a malom azért egy olyan dolog volt, ahová az ember betért valamire. Emlékszem, amikor magyaros éttermi pompájában tündökölt (és millió légy döngicsélt a tányérodban, meg a fejed körül), jókat ettünk ott. Aztán terebélyesedett, nagyon nagyot intézményesült, lovak is lettek, belakta a környéket, aztán túlhízta magát és lehalt megint. Sok-sok évig állt kihasználatlanul. Most, hogy arra mentem a minap, jé, egy kézzel írt tábla az út mentén, krétával, hogy "nyitva"... pár méter nagyon szabálytalan tolatás, aztán csak bekanyarodtam. Legurultam az amúgy üres parkoló végére, közben egy joviális srác csak kijött az ajtóba és vigyorogva várt. Na, és mit lehet kapni, ha már nyitva van? - gondolkodtam egy ebéd reményében. - Tulajdonképpen semmit, azaz alig valamit. Bementünk, Hááát... ha nyitva van, nem félgőzzel, negyed gőzzel üzemel. Valami nagyon ideiglenes kis folyosó van kialakítva rögtön az ajtó, ablak mellet, pár asztal, átmeneti "pult", valami hűtőben van hátul üdítő, meg esteleg kávé talán... de a tulaj állítólag buzgón dolgozik a helyen, éppen zajlik az átalakítás, szálloda, panzió lesz ebből, a belső tér már épülget. Hogy ne hazudjak itt, kértem gyorsan egy üdítőt, legalább fogyasztottam valamit és jogosan írok. A kóla elég drága volt, azt hiszem, a még lepusztult helyen a félkész semmiben fogyasztva valami 900 forint. Hát ez hír van, emberek.