NEM UNALMAS, DE...

Általában az ilyen nagy, helyi-megyei múzeumok szoktak lenni a kötelező unalmas látnivalók. Igyekeztünk hát előre behatárolva eltervezni, hogy mit fogunk megnézni: elsősorban is a Bárdudvarnok/Bárdibükkön időszakosan, de évtizedek óta működő üvegművészeti alkotótábor idekerült alkotásait és Rippl-Rónai József testvérének, Rippl-Rónai Ödönnek, a jeles műgyűjtőnek itt őrzött gyűjteményi darabjait kerestük (Rippl-Rónai Ödön Gyűjteménye: képző- és iparművészeti kiállítás címmel).
A nyomasztóan nagy, kiemelkedő klasszicista műemléképületben a Rippl-Rónai Múzeum és a somogyi vármegyeháza (2022-ig megyeháza), vagyis a Somogy vármegyei önkormányzat társbérletben működik. A múzeumi rész sem más tehát építészetileg, mint az 1830 körül épült monstrum más részei. És ami hasonló múzeumoknál is előfordul: rend van, de azért a folyosón otthagyott létra árválkodik, a plafon beázott, ilyesmik.
Az üvegművészeti alkotótábor művei már rögtön a bejáratnál egy vitrinben láthatóak, ám nem különösebben attraktívan elrendezve, és a művészek nevét sem találtuk műveiknél.
A Rippl-Rónai Gyűjtemény termei a gazdag örökség tárgyaival zsúfoltak, és ami a rengeteg étékes festmény bemutatását illeti, mi hiányoltunk valami követhető, sőt segítő rendezési elvet, vagy ha van, akkor nekünk nem tűnt fel. Találgatni kell például, hogy mi az, ami időben Rippl-Rónai Ödön gyűjteményéből származhat és mit vásárolt a múzeum már későbben, teljesebbé téve a kollekciót.
De ezeket a szellemi tevékenységeket, sőt magát a nézelődést is egy idő után lehetetlenné tette számunkra a múzeum termeiben uralkodó párás meleg, a levegőtlenség. Ezért a tervezettnél kevesebb időt töltöttünk itt, pedig...