Esti máj

Kinéztem magamnak, hogy majd itt eszem, ha máshol nem akad eleség, egy hosszú nap után aztán be is botlottam a házba. Utcafrontról nem, csak a parkoló részről lehet bemenni. Rengeteg autó elférni itt, most csak pár járgány árválkodott. Sötét, őszi este. Bent a legények, na nem a kapuváriak, hanem a helyi dolgozók együtt bandáztak az egyik asztalnál vendég híján, aztán megbolygattam ezt a békés semmittevést. Egy semmilyen szélső asztalhoz ültem, hatalmas a tér, sokan férnének itt el, most csak olyan üresjáraton megy a ház. Aki odajött az étlappal, az udvarias volt, kedves. Némi nézelődés után a böllérmájat választottam, abszolút tudatlanul, mármint fogalmam sem volt arról, hogy az a környék híres-neves eledele. Csak ritkán van, azért szúrt szemet. Hát azt kértem. Némi várakozás után meg is érkezett, határozottan jó volt, ráadásul sok is volt, vastag, nehéz étel, szóval a végén még hagytam is valamennyit. A nagydarab fickó, aki nem az udvarias első volt, kissé nyersen, kurtán vágta elém, meg a savanyúságot is jobb kézre az asztal szélére, ahogy látod. Cappy almalével fogyasztottam a vacsorát. Mikor aztán jól is laktam, intettem a fizetéshez, a barátságtalanabb jött, szervizdíj az nincs, de odatolják az orrod alá választásra a borravaló-mértéket, szóval a hivatalos árlista az az, hogy sertésmáj böllér módra 4100, fűszeres, héjas burgonya (én nem láttam annak) 900, tejföl nélküli uborkasaláta (igaz, senki nem kérdezte, hogy kérek-e rá) 900, almalé 600 forint. Kifizettem, kicuccoltam, még az autóhoz sem értem, de már kapcsolgatták le bent villanyokat, pedig messze volt még a zárásidő. Talán elegük lett, hogy valaki betér ide csak úgy vacsorázni.