Sámándob Kultúrközpont Karcag

Legyen. Bár megtört a következetesség, amikor telefonon arról érdeklődtem, hogy éppen mit lehetne megnézni a nagy rozsdás hordóban, és a Sámánrajzok című állandó kiállítást említette beszélgető partnerem. Eszerint a sámánozás még megvan, mélyen beivódott a szóhasználatba. Jó lesz ez, ha más nincs, megnézzük a Sámánrajzokat. Csakhogy hiába mondtam a művelődési munkatársnak, hogy vasárnap szándékozunk felkeresni városukat és a két kiállítóhelyet, meg sem említette, hogy ez nem fog menni. A Sámándob Kincs bezárt ajtaján ugyanis az a kiírás fogadott bennünket, hogy szombaton és vasárnap rendezvénytől függően van nyitva a létesítmény. Rendezvény nem volt, a hely tehát zárva volt. Mi vigasztalódtunk a Rónai malomban rendezett színvonalas festészeti kiállítással, az óriás hengerben pedig még e hónapban lesz például koncert, könyvbemutató, időszaki kiállítás is nyílik. Ez így jól is hangzik. Kérdés, hogy a most nyíló kiállítást is majd csak a hét négy munkanapján, munkaidőben lehet-e megnézni.

A közelmúltban adták át, és nem sokkal az ünnepélyes megnyitást követően már igen erős kezdéssel, Pákh Imre gyűjteményéből összeállított, időszakosan megtekinthető Munkácsy-kiállítással várják a közönséget. Az építmény azonban a felújítás után is vitákat szül, és igencsak megosztó a vélekedéseket illetően, mind esztétikai, mind financiális szempontból. Mert milyen is ez a valami első látásra? Megdöbbentő. Ronda. Értelmetlen és értelmezhetetlen. szerintünk, a mi ízlésünk szerint. Egy nagy feldöntött rozsdás hordó a semmi közepén, egy hajdani kubikgödör helyén, partján. Felső szintjén égre meredő csupasz bálnacsontvázzal. Elől-hátul a hordó végein valami gyerekrajz-minta. Elnézést a gyerekektől. . . Mindez olcsóbb fajta praktikeres kerítéssel körbevéve. És egyébként is, a belső terekben is számos olcsó, gagyi megoldással, bunkerhangulattal rontva a megítélést, hogy az új funkcióhoz igazodó felújítás miért is került több milliárd forint közpénzbe. A mostani kiállítás meglehetősen gazdag képanyagot mutat be: Összesen 78 kép függ a falakon. Ezért szükség volt egy ideiglenes fal behelyezésére is a földszinti helyiség közepére. Emiatt viszont szűkös lett a tér. Igaz, ezen a tárlaton a képek védelme érdekében max. 100 fő lehet benn egyszerre, de így is érződik a szűkösség. Másféle program esetében is kérdéses lehet majd, jól illeszkedik-e ebbe a hajó alakú térbe. Természetesen felmentünk a legfelső szintre is, ahol a tetőteraszon galériaszinttel rendelkező kávézó készült. Meglehetősen rideg, ipari hangulattal. De a tető nélküli, nyitott felső szinten remek nyáréji bulikat lehet, lehetne majd rendezni. Kár, hogy az már nem a mi korosztályunknak fog szólni! A többit meg majd meglátjuk. . .