HÍD A PUSZTÁBAN

Ha már Karcagon voltunk a Sámándobot és a benne most látható Munkácsy-kiállítást megnézni (erről majd külön írok), kimentünk a pusztába, a várostól néhány kilométerre lévő magányos Zádor-hídhoz.

Ez itt már a Hortobágy, ide is elér a végeláthatatlan puszta, amelyen egyszer csak a hortobágyi híres kilenclyukú híd kistestvérét látja meg a vándor. Tényleg a semmi közepén! Van ugyan a környéken némi pocsolya a pár nappal korábbi esők után, de híd nem szükségeltetik ide. Akkor hát miért áll itt?

Szerencsére a Hortobágyi Nemzeti Park tájékoztató táblát helyezett ki, azon olvastuk, hogy hajdan volt ehelyütt egy Zádor-ér nevű folyócska, amelyen itt, ezen az akkor mocsaras vidéken gyakran nehézséget jelentett az átkelés. Ezért 1805-ben a Nagykun kerület elöljárói szükségesnek látták a vízfolyás állandó kőhíddal való ellátását. 1809-ben már át is adták az eredetileg kilenclyukú hidat a forgalomnak. Csakhogy az 1830-as tavaszi áradás elsodorta a Zádoron átívelő híd két-két szélső pillérjét, és ezeket már nem is építették vissza az újjáépítéskor, maradt a híd ötlyukú.

Aztán a 19. századi folyószabályozások elvitték innen a folyamokat, a mocsarat, a híd víz nélkül maradt, azóta szikes puszta veszi körül. A környék természetvédelmi terület, így ennek megfelelően vannak látnivalói. Mi például kis kócsaggal találkoztunk, és pacsirták énekét hallottuk.