Remek lelet

Korán sötétedik, közben beborult az ég, egyre jobban esik, mi meg falvakon át hajszoltuk az ennivalót valahol a térkép szélén. Telefonnézegetés, nézegetés jobbra meg balra, hát itt sincs semmi, ott sincs semmi... még Múcsonyban sincs... na, akkor marad a végén Kazincbarcika... ok, menjünk oda. Nedves szürkület, ronda iparváros, lakótelepek... én valaha eszegettem itt, de ki tudja, hányat fordult azóta a gasztroföld... hopp! jelzés! Ott egy McDonald's, arra! Az is jobb a semminél. És ekkor, már majdnem a Mekinél, egy étterem a sarkon, nagy parkolóval. Ezt Isten küldte, időben. Be is álltunk, be is mentünk, meglepően kellemes környezet, száraz, meleg, hely van bőven, asztal, étlap, figyelmes, kedves kiszolgálás az első perctől az utolsóig, Márton napok közelednek, libák jelennek meg már az étlapokon, én libahúslevest kértem, nejem sima húslevest, meglepőan hamar hozták, nagyon jó volt, másodjára kacsacombot kértem a szokásos hozzávalókkal. Ez is meghökkentően gyorsan érkezett, a lilakáposzta más állagú volt, mint amit megszoktam, de nem baj, mert ez is egy kifejezetten gondos és profi mű lett, jól elvoltunk, a néhai kacsa meg én, talán az hiányzott, hogy nem tettek a combra valami megfogható nyelet, sztaniolt, vagy papírt, de nem igazán érdekelt. Mert a körülmények összessége az elmúlt napok messze legjobb éttermévé tette az Ambróziát, kávéval, üdítővel együtt 15147 forint volt a számlán, ez már szervízdíjjal együtt van, és nem találtam drágának a szolgáltatások ismeretében.