A desszertfront sem reked meg a palacsinta - somlói - gesztenyepüré sablonhármasnál, kínálnak kemencében sült tejes pitét, vargabélest, sajttortát és túrógombócot is. A beltér hangulatos, a kiszolgálás kedves, udvarias és gyors, az árak meglepően barátságosak, mind étel-, mind italfronton legyen szó halakról, borról vagy békebeli szódavízről. Némi hezitálás után halászlé helyett pikáns halgombóclevest rendeltünk (1100 ft), mert ez meglehetősen ritka fogása a halászcsárdáknak, továbbá haltepertőt (1190), ami elmaradhatatlan, salátával körített harcsacsíkokat (1490), amihez sült krumplit is kértünk valamint haltatárt (1290). A harcsacsíkok nem voltak élvezhetetlenek, de ezt a tányért inkább nevezném kötelességszerűnek, mint jól sikerültnek. A levesben a nagyipari tejföl nem oldódott csomómentesen, a halgombóc kissé törékeny volt, de magát a fogást alapvetően jó ízűnek és ötletesnek találtuk s külön értékeltük a hozzá adott ropogós héjú, friss, házi jellegű kenyeret. A haltepertő remekül sikerült, friss volt, ropogós, a haltatár pedig régi vágású, tehát darált és a megszokott módon ízesített, hatalmas vajhasábokkal, sok zöldséggel és ipari toastkenyérel tálalták, kézzel faragott, Nagy-Magyaországot mintázó fatálon. Összességében jót ettünk, nagyon kedvező áron s legközelebbre is hagytunk megkóstolnivalót.
