Csalánosi Csárda Kecskemét

Az egyik colához nem kaptunk poharat. Az evőeszköz tálalón nem volt elég evőeszköz. A pincérnő, pincérnők fiatalok voltak, de úgy viselkedtek, mintha 30 éve a szakmában güriznének és már réges rég kiégtek volna. Gorombák és faragatlanok voltak, a teljes kisugárzásuk sütött a munka iránti utálattól. Ezáltal kellemetlen volt velük bármilyen szinten is felvenni a kapcsolatot. A hely szép, az adagok nagyon bőségesek, de csillagászati árak vannak. Egy átlag ember megelégedne az adag felével és boldogabb lenne az ár nagyobb töredékével, és egy klasszisokkal kedvesebb személyzettel. Összességében nem volt jó élmény sajnos.

Aki közölte hogy elfelejtette a levesemet,majd megérkezett a második fogás,ott viszont gombás rizst kértem,de nem kaptam hozzá gombát,a legutolsó pedig,kértünk colát és a 4db colához 1db poharat kaptunk ketten! SZÓVAL TRAGÉDIA! Még az étvágyunk is elment,
Ja végűl az egyész 24000ft ba kerűlt,ugy hogy az étlapon az étel 6490ft volt irva de a számlán 7780ft ot kellet kifizetni.

Régen nagyon szerettünk ide járni ízletes finom gusztusos ételeket kaptunk de most nagy csalódás volt.

Fizetésnél volt az első meglepetés, mikor is kiderült, hogy sikerült a szomszéd asztal rendelését is nekünk felütni, ha nem figyelünk rá, akkor Budapest belvárosi áron ettünk volna. Ez még egy dolog, lehetett figyelmetlenség is akár. Az igazi probléma az, hogy fél órával az étkezés után a gyomorrontás félreismerhetetlen jeleit éreztük és ennek minden következményét szenvedtük további utunk során! Nem ilyen emlékre számítottunk, amikor megálltunk ezen a helyen. . .

Fiam allergiás, így ilyenkor a szaglása nem az igazi, de a másik oldalon ülve is megjegyezte, hogy ez büdös. Mint említettem farkas éhes voltam, illetve konfliktuskerülő vagyok, így gondoltam megeszem. De nem boldogultam az étellel, nem tudtam megrágni, hanem lecsusszant a torkomon egészben, majdnem megfulladtam. Aztán próbáltam felvágni, de nem ment késsel sem. Azt mondják, hogy nincs rossz étel, csak nem elég éhes az ember. Én nagyon éhes voltam, mégis éhen maradtam. Gondolkodtam, hogy mondjam-e, hogy ezt inkább nem kellene ajánlgatni (bár lehet pont azért ajánlotta). S akkor jött a pincér s megkérdezte, hogy mennyire voltam elégedett, s mondtam, hogy éhen maradtam, bár már szinte szédültem az éhségtől. Büdös és fővetlen volt. Azt mondta, hogy mindjárt utána néz. Aztán visszajött, s közölte, hogy hárman nézték meg a séffel azt, amiből kaptam én is, de szerintük tökéletes. Jó étvágyat nekik hozzá! Én inkább a jövőben nem állok meg itt. . . .

Ezek után biztos nem kockáztatjuk meg, hogy még egyszer betérjünk. Ami pozitív, hogy a személyzet kedves, szolgálatkész. A férjem étele jó volt.