Részben múzeum, de csak majdnem

Azt nem tudom, hogy Anonymus gyerek mit kettesezett le ezen az épületen, de nyilván az ő titka marad. Bátran betámadtam a főbejáratnál, azután ki is nyílt a kapu, egy nehezen mozgó hölgy kérdőn nézett rám, hogy na, mijáratban, vándorlegény, én meg mondtam, hogy múzeumlátogató volnék, instállom. Hát itt nincs múzeum, de gyanakodtam, hogy valami csak van, és bizony, a Michelangelo szobrok eredeti nagyságú másolatai ott lapulnak valahol fent a sötétben. Végül is jóba lettünk, a hölgy mondta, hogy nosza, másszam csak a lépcsőket, bátran töltsem Istennek kedves idejét, a villanyokat meg emeletenként kapcsolgassam magamnak, mintha otthon lennék. És így is lett. Felkúsztam, szabadon élveztem az időtlen művészet szépségét, a gyönyörű épületben a szobrok titkos kacsintásait, néhányat fényképeztem is, és mikor jóllaktam a látvánnyal lementem s megköszöntem szépen.